4. rész

Jackson

Csak szorítottam magamhoz Bambamot, miközben a többiek szemében láttam összeomlani egy világot.

-Hyunggal akarok maradni!-döntött le az ágyra Bambam.

-Akkor maradj velem.-nevettem fel rögtön.

-Akkor maradj vele Bambam.-mondta a Főnök, miközben egy lágy mosolyt vetett az említett felé.-Csak vigyázz magadra és néha látogass meg minket!

-Te vörös!-mutatott Bambam Mark-ra.

-Mark vagyok. Igen?-pillantott rá Bambamra mosolyogva Mark, miközben Jr. simogatta az oldalát.

-Mark... én...-pillantott cukin az említettre Bambam.-én azt szeretném, hogy...

-Mi az?-pillantott rá Mark szelíden, mire Bambam csak odaintette magához.-Persze, majd Jackson segít neked, míg én csinálok Jr. hyunggal enni neked, jó?

-Jó.-bólintott Bambam.

-Azt szeretné, hogy segíts neki megfürödni...-mosolygott Mark, mire Bambam hozzácsapott egy párnát, miközben teljesen el volt pirulva. Hadart valamit nagy gesztikulálások közben Thaiul, majd kirohant a szobából.-Azt hiszem, hogy elküldött melegebb éghajlatra az anyanyelvén.

-Na jó, megyek segítek... akik nem hozzám tartoznak azok tipli.-mutattam a lépcső irányába, majd bementem a fürdőbe Bambam után.-Te mit csi...?

Még nem volt időm reagálni sem Bambam már ruhástól becsobbant a forró vízbe. Hirtelen kiáltott fel, mire én gyorsan kirántottam a vízből. Senki nem jött be minket ellenőrizni vagyis haza mentek tényleg. Gyorsan cibáltam le a ruhákat Bambamról és öntöttem le egy vödör hideg vízzel, majd miután már a törölközőbe csavart vacogó fiút kivittem a szobámba és feladtam rá az egyik pólómat mosolyogva néztem rá. Mintha a pasija pólója lenne rajta. Mikor lementünk kézen fogva Mark szájában éppen Jr. matatott. Megköszörültem a torkom, mire ők nem foglalkoztak velem. Bambam egy darabig csak nézte őket, majd megszólalt.

-Fújj, mennyi baci... miért jó, ha más szájába matatsz? Talán nem kényelmes a saját szád?-pillantott rám Bambam, mire én csak egy kaján vigyort villantottam és a füléhez hajoltam.

-Megmutathatom, hogy miért jó Kicsikém...-mosolyogtam, mire Bambam elvörösödve foglalt helyet az asztalnál.

-Hát Bambamie~, végre hogy itt vagy... jó étvágyat.-mosolygott Mark.

-Köszönöm, Omm... vagyis Mark hyung.-erőltetett egy mosolyt magára Bambam.

-Nyugodtan hívhatsz Ommának, engem nem zavar, de akkor Jr. Appa... oké?-mosolygott Mark.

-Oké Omma, Appa, és Hyung.-mosolygott Bambam.

Young Jae

Appa egész úton csendben volt, nem csinált semmit csak bámult ki az ablakon.

-Appa, jól vagy?-kérdeztem, mire ő felém fordult.

-Fiam, tudom hogy el kell engednem őt ezek után, hogy nem tudtam megvédeni....-mosolygott fájdalmasan apa.-Wang a legjobb a számára, ahogy elnéztem őket. Figyelj, attól hogy fáj még el kell engednem. Ti nyugodtan legyetek jó kapcsolatban.

-Appa...-remegett meg a hangom a sírás küszöbén, mire Gyeomie hozzám simult, akit hosszasan megcsókoltam.

-Fiam, kérlek élj jól és ne úgy, mint a te bolond apád...-mosolygott rám appa.

-Igen.-mosolyogtam rá.

-Gyeomie, te pedig soha ne hagyd el őt, ha azt akarja akkor se!-utasította a szerelmemet appa, mire ő csak határozottan bólintott.

3. rész

Jackson
Idegesen hallgattam a kiáltásokat, amik Genjihez tartoztak és csak szidták Bambamot. Kb. már fél órája bent van és Genji csak ordítozik.
-Na végre, hogy meg vagy!-kiáltotta Genji, majd kitört az ajtó és Bambam bucskázott ki onnan.
-Bambam!-kiáltottam, miközben a ketrec széléhez siettem.
-Wang, te csak maradj nyugton!-kiáltott rám Genji, de én nem teljesítettem a parancsot. Nem bánthatja még jobban őt. Nem hagyhatom, hogy azt csinálja vele, amit Woojin. Hirtelen indult meg felém Genji, de Bambam elkapta a bokáját, így esett egy hatalmasat. Ekkor Genji emberei bekerítették Bambamot és rugdosni kezdték.
-Bambam!-kiáltottam el magam ismét, majd nekifutottam a rácsnak és teljes erőmből löktem.

Woojin
Egy raktár előtt parkoltunk le, ahonnan kiáltások szűrődtek ki.
-Bambam!-hallottam meg Wang hangát. Az embereim velem az élen rontottak be. Láttam, ahogy Wang kitöri a ketrecet, majd Bambamhoz rohan, akit rugdosnak és épp egy fémrúddal meg akarják ütni. Rávetődött Wang Bambam hátára és őt ütötték meg a rúddal. Az embereim, már ütötték is a Triádokat, de nekem minden lassítva játszódott le. Ahogy Wang a vérző Bambamot öleli magához, ahogy Bambam az ő vállán sír, ahogy a fiam és a vejem, na meg Wang haverjai odarohantak.
-Jacks-hallottam meg Bambam édes hangját, de hirtelen az oldalához kapott és összegörnyedt.
-Bambamie~! Mi a baj?-rohant oda JB is.
-JB nagyon fáj...-hallottam, ahogy sír, majd felpillantott és meglátott engem. Hirtelen törölte le a könnyeit, mire Wang felkapta őt az ölébe.
-Bambamie~, most elviszlek valahová, ahol segítenek...-motyogta halkan, majd a szemembe nézett.
-Viheted, de én is megyek.-mondtam, mire ő bólintott és kirohant, majd elfoglalta a kocsim hátsó ülését és magához ölelte Bambamot, aki mint egy kiscica bújt hozzá. Én is beültem a hátsó ülésre, mire Jr és Mark pattant be előre.
-Szívem, kérlek siess!-siettette Mark Jr.-t, aki rögtön a gázra taposott és kb. 20 perc után egy lakásnál is találtuk magunkat.-Jackson, a doki már itt van...
-Kösz.-mondta Wang, majd kipattant és magával vitte Bambamot, aki már nem volt eszméleténél. Tehetetlennek éreztem magam és gyengének. Mindenki segített Bambamon, csak én nem... és ez rossz érzéssel töltött el.

Bambam
Egy ismeretlen helyen ébredtem. Ahogy fel akartam ülni a fejembe hasított a fájdalom, így visszadőltem fekvő helyzetbe. Ahogy jobbra néztem pár ember aludt összesimulva, vagy éppen egy széken egyedül. A bal oldalon egy nálam idősebb fiú feküdt mellettem és mögötte még két másik fiú kuporgott egy fotelban.
-Bambam felébredtél?-kérdezte a mellettem fekvő.
-Te ki vagy?-kérdeztem.-És hol van Omma? Hol vagyok?
-Mi?!-kiáltott fel mellettem a srác, mire a többiek is felriadtak.
-Bambamie~!-ölelt volna magához egy srác, de én gyomron rúgtam.
-Kik vagytok?-kérdeztem, miközben megéreztem a könnyeimet az arcomon. Hol a családom? És miért vagyok itt? Egyáltalán hol azaz itt?

JB
Bambam egyre szaporábban vette a levegőt és nem bírt lenyugodni. Nem értem, hogy mi baj van vele.
-Bambamie~...-közelítettem meg ismét erre Jacksonhoz húzódott.
-Hol a családom?-bömbölte Bambamie~.
-Thaiföldön.-mondta Jackson.
-Miért nincsenek velem?-kérdezte még mindig bömbölve Bambam.
-Eladtak téged.-mondta a Főnök.-Nekem.
-Omma soha nem tenne ilyet.-szipogott Jacksonhoz bújva Bambam.-Megígérte, hogy soha nem ad el... megígérte, hogy mindig együtt leszünk és, hogy mindig mellettünk lesz.
-Miért beszélsz többes számba?-kérdezte a Főnök.
-Mert a húgom is velem van.-mosolyodott el könnyei között Bambam.
-A húgod az eladásod után egy hétre meghalt.-mondta komolyan Főnök.
-Ne hazudj! Nem volt semmi baja... dolgoztam érte és anyáért éjt nappallá téve... nem lehet semmi baja. Jól kell élnie... boldogan a férje mellett.-kiabálta Bambam, miközben kitört belőle a sírás.-Ugye nem halt meg? Ugye jól van?
Jackson tehetetlen volt... Bambam a pólóját szorongatva hozzá simulva sírt és reménykedve nézett rá.
-Igen jól van.-erőltetett magára egy mosolyt Jackson.-Csak ne sírj Bambamie~...
-Hyung...-ölelte meg őt Bambam.-Hyung hány éves és mi a neve?
-21 éves vagyok és Jackson a nevem.-mosolygott Jackson.
-Én Kunpimook Bhuwakul vagyok és 8 éves.-mosolygott Bambam.
-Örülök.-mosolygott Jackson, majd megsimogatta Bambam fejét.
-Ugye nem kell vele mennem?-mutatott a Főnökre Bambam.
-Szeretnél vele menni?-kérdezte Jackson.
-Hyunggal akarok maradni.-dűtötte le az ágyra Bambam Jacsont mosolyogva.
-Akkor maradj velem.-nevetett Jackson.

2. rész

JB
Sehol sem találtuk Bambamot és a Főnök már kezd nagyon ideges lenni.
-JB, TE SZERENCSÉTLEN! MI AZ, HOGY NEM TUDOD, HOGY HOL VAN?!kiabált rám a  főnök.
-DaeHyun, mondta, hogy ő majd vigyáz rá!-védekeztem, mire a Főnök rögtön hívatta is őt.
-Főnök, a kamerák felvették, ahogy megszökött, de utána egy fekete kocsiba beült, ami a rendszám alapján a Kínai Triádok tulajdonában van.
-Hívd ide Wangot!-utasított a Főnök, de sehogy sem lehetett őt elérni.
-Uram, nem tudjuk őt elérni és a barátai azt mondják, hogy nem tudják, hogy hol van...-mondtam, mire ő az asztalra csapott.
-Nem igaz, hogy amikor kéne sosincs meg!-ordította, mire Gyeomie és Youngjae betrappolt.
-Miért üvöltesz apu?-kérdezte Youngjae.
-Azért, mert Bambam a Triádoknál van!-üvöltötte ismét a főnök.
-Uram, még mindig jó árban vannak a Thaiföldi fiúk.-mosolyodott el Kangdae.
-Nekem nem kell másik fiú!-kiáltotta a Főnök, miközben patakokban folytak a könnyei. Mi a...?-Nekem csak ő kell!
-Apuka ne sírjon!-simogatta a Főnök hátát Gyeomie.
-Fiam, te eltudnád viselni, ha Gyeomiet elvinné valaki?-kérdezte a Főnök.
-Én azonnal rohannék és megölném az összes rohadékot, aki bántani akarja őt.-simította Gyeomie csípőjére a kezét Youngjae.


Bambam
Mikor megláttam őt elkerekedtek a szemeim és ő is hasonlóképpen járt, csak meredtünk egymásra egy darabig, míg a Triádok vezetője meg nem zavar minket.
-Wang, őt kell megölnöd.-mondta a vezető, mire ő egy kést emelt a nyakamhoz.-Mire vársz?
-Talán élve több haszna lenne...-mondta határozottan Jackson.
-Lehetséges, Wang fiam, nem is vagy te annyira hülye...-mosolyodott el a főnök, majd megütött.-De azért egy képet mindkettőtökről kell küldenem, hogy túszok vagytok.
A főnök mind engem, mind Jacksont jól összeverte, majd behajította mellém a ketrecbe és egy videót kezdett felvenni. Nekem autómatikusan folytak a könnyeim, de Jacksonnak is. Hirtelen magához rántott Jackson és megölelt.
-Sajnálom, nem tudtam, hogy te leszel itt...-suttogta, majd megéreztem a sebeimen a könnyeit, amik nagyon csíptek.
-Áruló vagy...-suttogtam, miközben úgy kapaszkodtam belé, mintha az életem múlna rajta.


Woojin
Hirtelen kaptam egy videóüzenetet, amin Bambam és Wang összeverve egy ketrecben voltak. Wang magához szorította Bambamot és mérgesen pillantott a kamerásra.
-Wang, maradj nyugton vagy a Főnököd játékszerében nagyobb kárt teszünk...-hallottuk meg Genji hangját.
-Dögölj meg!-tátogta Wang, majd még jobban magához szorította a remegő Bambamot.
-Woojin, remélem, hogy megértetted a helyzetet...-hallottuk meg ismét Genji hangját, majd vége lett az üzenetnek.
-Szóval itt volt Wang...-gondolkoztam hangosan, mire Jr. és Mark berontott hozzám.
-Jacksont elrabolták...-lihegte Mark és szemei csillogtak a könnyektől.
-Ahogy Bambamie~t is...-mondta JB nyugodt hangnemben, de láttam rajta, hogy mindjárt idegrohamot kap. Megmutattuk a felvételt nekik is és ők elszörnyedve ültek a székükben.
-Genji...-sziszegte Mark.
-Nyugi Kicsim...-puszilta homlokon Markot Jr. szóval ezért kérték, hogy lehessenek társak.
-Nem nyugodhatok meg...-pillantott Jr.-re idegesen Mark.-Jackson és Bambam is nála van...
-Nyugi.-simította meg az arcát Jr. Marknak, de ő csak nem akart megnyugodni, így megcsókolta őt. Miután elváltak egymástól csak összemosolyogtak, majd Mark sóhajtott egy hatalmasat.
-Gondolkozzunk ésszerűen... hová vihették őket?-mondta komoly fejjel Mark.
-A rejtekhelyükre?-kérdezte Gyeomie.
-Kínába?-kérdezte Youngjae.
-Édes fiam... ennyi idő alatt nem értek volna oda... meg különben is kellett volna az útlevelük.-mondtam, majd gyorsan Bambam szobájába rohantam, ahol nem találtam az útlevelét, de a telefonját sem.-Nincs itt a telefonja, szóval nála van!
-Akkor le tudjuk nyomozni!-örvendezett Jr.
-Mennyi idő kell?-kérdeztem, miközben a kezemet tördeltem.
-Az a hatótávolságtól függ és lehet, hogy útközben kihajították a mobilokat.-mondta Mark, majd lementek a párjával a pincébe, ahol a gépek voltak találhatóak.
-Apu és JB, nyugodjatok le és menjetek pihenni.-szólított meg minket Youngjae.-Rossz nézni, ahogy remegtek az idegtől. Majd mi szólunk Gyeomieval, ha van valami.
-Legyen.-mondtam, majd kimentem a szobából és ledőltem az ágyamra. Bambam... ugye jól vagy? Ugye nem csináltak veled semmit?


Bambam
Arra ébredtem, hogy elrángatnak Jackson mellől.
-JACKSON!--kiabáltam, mire neki kipattantak a szemei és elkapta a kezem.
-Wang, engedd el szépen.-vicsorgott rá a csávó.
-És ha nem?-kérdezte elszánt tekintettel Jackson.
-Akkor képtelen leszek megcsonkítani ez itt.-mozgatott meg maga előtt a férfi, mire Jackson elengedett.
-Hová viszed?-kérdezte Jackson.
-Genji akarja...-mondta a nagydarab férfi, majd magával rángatott. Amint beértünk az irodába belökött és kulcsra zárta az ajtót.
-Szia Cukorfalat...-simította a fenekemre a kezét Genji, de én csak leütöttem onnan azt és arrébb léptem.
-Ha még egyszer hozzám érsz azt nagyon megbánod.-sziszegtem.
-Ó, milyen kis harcias.-nevetett fel és ismét megérintett. Hirtelen rúgtam gyomron és pofoztam fel.-Te ribanc!

1. rész

Bambam
Reggel sajgott mindenem és meg sem próbáltam még a lábamra állni. Éreztem magam mellett egy testet, így ráemeltem a tekintetem... JB.
-Jó reggelt Szépfiú!-mosolyogtam rá, mire kinyitotta a szemeit és arcon csókolt.
-Jó reggelt Bambamie~!-simogatta az arcomat JB.-Hogy vagy?
-Még nem próbáltam felállni.-pillantottam az ablakra.
-Gyere, segítek.-mondta JB, és hallani lehetett a hangján hogy mosolyog. Leszállt az ágyról és átjött az én oldalamra. Óvatosan felültem, majd megkapaszkodtam JB karjában és nagy nehezen felálltam. Mikor már biztosnak éreztem magam elengedtem JB karját és magamtól kezdtem lépkedni. JB karjaival kísért engem, de nekem ment a járás. Amikor kimentem a folyosóra Gyeomie mosolygott rám kicsit álmoskásan.
-Jó reggelt Bambamie~!-ölelt magához Gyeomie.
-Jó reggelt Gyeomie!-simogattam meg a hátát.
-Hogy vagy?-suttogta halkan a kérdést.
-Jól.-suttogtam.-De ugye Youngjae gyengéd volt veled?
-Persze.-motyogta.-Menjünk reggelizni.
-Youngjaet nem kelted fel?-kérdezte JB.
-Ébren van, de nagyon fáj a feje.-mosolyodott el Gyeomie.-Túl sokat ivott.
-Hozok neki fájdalomcsillapítót.-mondtam, majd mikor elkezdtem lemenni a lépcsőn legurultam.
-Bambamie~!-rohant hozzám JB.
-Jól vagyok.-mosolyogtam, majd nehézkesen felálltam.
-Jézusom!-rikkantotta Daehyun.-Bambam, mi lett az arcoddal?
-Most gurultam le a lépcsőn.-pillantottam rá, majd a tükörhöz sétáltam.A tegnapi ütés nagyon látszott, a szám és a szemöldököm felrepedt  és az arcom tele volt kék-zöld foltokkal.
-Bambam kérlek ülj le.-húzott ki egy széket nekem Daehyun.
-Nem.-mondtam, majd elmentem fájdalomcsillapítóért. Egyet bevettem én, majd egy pohár víz kíséretében felvittem Youngjaehez. Amint beléptem rám kapta a tekintetét. Egy sajnálkozó pillantást vetett felém, de a félelmet is láttam a szemében.-Jól vagyok, nincs semmi bajom, csak egy kis smink és már nem látszik semmi.
-Sajnálom.-hajtotta le a fejét Youngjae.
-Nincs semmi bajom.-mosolyogtam, majd átadtam szállítmányom és most a korlátba kapaszkodva vonultam le a lépcsőn. Mikor leértem a Főnök, vagyis az állítólagos "apám" rám mosolygott, majd le is fagyott arcáról a mosoly.
-Bambam, ez én voltam?-kérdezte rémülten, de én csak válasz nélkül sétáltam be a konyhába.

Woojin (főnök)
Mikor megláttam, hogy mit műveltem Bambam aranyos arcával elszörnyedtem. Most intéztem el az eddigiek közül a legjobban. Youngjae, Yugyeom és JB úgy érzem nem nagyon fognak a közel jövőben beszélgetni velem. Bambam után vonultam a konyhába, ahol ő a pultnak támaszkodott csukott szemekkel.
-Mi van veled?-kérdeztem, mire ő összerezzent a hangomra. Igen, tuti, hogy én voltam az...
-Se-semmi.-nyökögte, majd elindult kifelé, de megtorpant... valószínűleg megszédült.
-Már megint szédülsz?-kérdeztem unott hangnemben.
-Mindegy.-mondta, majd elvett egy almát és visszavonult a szobájába. Miért bántom őt részegen, holott nagyon szeretem?! Mi ez nálam? Valami baj lenne velem? Talán el kéne mennem orvoshoz... igen, az lenne a lehető legjobb. Ma el is megyek délután.

Bambam
Kissé elszunyókáltam, mert 9 órakor jöttem be a szobámba, de most már 2 óra van.
-Bambam!-hallottam meg Woojin hangját, így csipásan "lementem" vagyis ismét legurultam a lépcsőn, de a végén az ő karjaiba érkeztem.-Elmegyek egy kicsit itthonról, de addig ne csinálj semmi ökörséget és ne menj sehová. Értve?
-Igen.-mondtam heves bólogatás közepette, mire ő visszaállított a lábaimra.
-Légy jó, majd jövök!-simogatta meg a fejem Woojin, majd távozott a csapatból 2 emberével. Remek, már csak úgy több százan zsongnak a ház körül. Felmentem vissza a szobámba és összepakoltam egy hátizsákba a szükséges dolgaim, majd kinyitottam az ablakom és szépen, halkan lemásztam onnan a kertbe, majd ott végig osontam a fél birtokot és az erdős résznél megpihentem. Az adrenalin dübörgött a fülembe és a szívem, majd ki esett a helyéről. Kb. 5 perc után már indultam is tovább és egy jó idő után a kőfalnál találtam magam, ahol kimásztam és végre szabad lettem... legalább egy kis ideig. Hirtelen egy fekete kocsi állt meg mellettem.
-Woojin kis drágája pattanj be, vagy baja esik neki...-húzták le a hátsó ablakot, ahol az egyik kedvenc tanárnőm foglalt helyet bekötött szájjal és könnyes szemekkel. Azonnal bepattantam, majd mikor meglátott rögtön hozzám bújt. Már régóta olyannak tekintem őt, mintha az anyám lenne, szóval már meg sem lepődtem. Mikor kiszálltunk egy raktárépület előtt és megkötöztek engem is, majd leütöttek és mikor felébredtem egy ketrecben hevertem a földön.
-Hol van tanárnő?-pillantottam körül.
-Hazaengedtem, de téged nem foglak.-mondta egy mély férfi hang.
-Hála az égnek... otthon van.-mosolyodtam el.
-És most bemutatnálak a gyilkosodnak...-hallottam ismét a mély hangot, majd az ajtóra szegeződött a tekintetem, ahová egy nagyon ismerős alak lépett be.

Prológus

Jackson
Markkal és Jr.-rel róttuk a hideg utcákat. Csend volt. Hallani lehetett a melletted haladó lélegzet vételét - és látni is -, ahogy haladtunk az ismerős szórakozóhely felé úgy múlt a csend. Az ajtónál lepacsiztunk a biztonsági őrrel és otthonosan bementünk. A szokásos asztalunk felé pillantottam, ahol 18-19 éves fiúk nevettek. Én rögtön kiszúrtam egy vékonyka alacsony srácot. Aranyos mosoly terült el az arcán, ahogy az egyik magasabb fiú magához szorította, majd adott a feje búbjára egy puszit.
-Min basztad már megint fel az agyad?-mosolygott Jr. mellettem, miközben Markon támaszkodott.
-Az asztalunkat elfoglalták.-pufogtam, mire Mark csak felnevetett és elindult a srácok felé, mi pedig követtük az alacsonyabbat.
-Sziasztok!-mosolygott Mark, de csak az alacsony srác figyelt fel rá.
-Jó estét!-hajolt meg az alacsony.-Miben segíthetek, hyung?
-Bocsi, de ez itt a mi asztalunk... nem tudnátok átülni egy másikhoz?-kérdezte mosolyogva Mark.
-Sajnálom, ezt mi nem tudtuk... azonnal arrébb megyünk.-hajolt meg illedelmesen, majd szólt a társaságának, akik nem nagyon akartak mozdulni.
-Bambamie~, ne lökdösd a hyungjaid!-nevetett a magas, majd elkapta a srác nyakát és Markra vezette a tekintetét.-Ti, miért nem tudtok máshová ülni?
-Hyung, ők itt törzsvendégek és elfoglaltuk a helyüket... nem tudnánk egyszerűen arrébb ülni?-kérdezte aranyosan pislogva Bambam.
-Csöndet asszony!-pillantott az alacsonyabbik fiúra a magas, aki erre a megszólalásra kibújt a karja alól, majd el akart vonulni, de elkaptam a csuklóját. Félve pillantott fel rám, majd nagyot sóhajtott.
-Fél perc és megyünk is, hyung!-hajolt meg és ment volna tovább, de nem engedtem.
-Maradjatok nyugodtan.-mosolyogtam, mire a magas ismét az alacsonyabbikhoz lépett.
-Na látod, hogy maradhatunk Bambamie~!-mosolygott, majd a srác fenekére csúsztatta a kezét.
-JB Hyung!-sipította vékonyka hangon, mire a barátjai a segítségére siettek.
-Jaebongie!-szólalt meg hirtelen egy fekete hajú srác.
-Gyeomie?-pillantott a srácra.
-Hagyd Bambamie~t.-mosolygott, majd visszatántorgott a helyére, mire JB Bambam vállára csúsztatta a kezét és magával rántotta, aki meglepettségében sikkantott egy aprót. Aranyos, nagyon aranyos... nekem meg pont ez a gyengém.
-Jackson...-bökte meg a vállam Jr.-Leülünk?
-Persze.-mosolyogtam. Mikor leültünk pont nevettek valamin a fiatalok.
-Bambamie~, ne hyungozz, ezerszer elmondtam!-tettette magát szigorúnak az a srác, aki eddig meg sem szólalt.
-Rendben.-mosolyodott el huncutul.- Youngjae hyung!
-Most véged!-nevetett fel mind a három fiú és rávetették magukat az alacsonyra, de végül csak ölelgették.
-Ha jól értem, akkor ti most halálra ölelgetitek...-szólalt meg Mark, mire a srácok heves bólogatásba kezdtek. Mikor befejezték az ölelgetést visszaültek velünk szembe.
-Tényleg...-kopogtatta meg a fejét Bambam.-még be sem mutatkoztunk. Én Bambam vagyok, ő mellettem JB, majd Gyeomie, és végül Youngjae.
-Én Jackson vagyok, ő Jr. és mellette a vöröske Mark.-mosolyogtam, majd még gyorsan hozzátettem.-És eszetekbe se jusson hyungozni minket.
-Rendben.-mosolygott Bambam.
-És hol laktok?-kérdeztem mosolyogva.
-Itt Szöulban...-mosolygott Bambam.-De külön, csak legjobb barátok vagyunk. És ti?
-Mi nem messze innen 5 saroknyira.-villantottam meg szívdöglesztő mosolyomat, mire JB nagyon közel hajolt Bambamhoz.
-Bambamie~!-nyújtotta el a becenevet.
-JB, nagyon pia szagod van.-fogta be az orrát a fiú, majd várta a folytatást.
-Gyere, menjünk vécére!-kapta el a srác kezét, aki fülig pirult abban a pillanatban amikor kimondta JB a vécé szót. Utánuk osontam és láttam ahogy a piszoárnál ketten fogják JB szerszámát.
-Nem hiszem el, hogy megint ennyit ittál!-sóhajtotta Bambam.-Apu, így is le fogja szedni a fejem... és ha még beállítok a seggrészeg haverjaimmal, akik még pisilni sem tudnak egyedül... megint.
-Asszonykám, ne aggódj apukát, majd elintézem!-nevetett JB.
-Már megint lánynak nézel? Istenem, mit követtem el előző életemben, hogy ezt a barmot mellém adtad?!-dühöngött Bambam.-És nem az apósod. Megmondtam, hogy csak azt hiszed, hogy szerelmes vagy belém és ez csak baráti szeretet.
-Az, hogy rád verem ki baráti szeretet?-kérdezte ingadozva JB, majd megpuszilta a paradicsom vörös fiú száját, aki rögtön odakapta kezeit. JB kiakart tántorogni, de Bambam utána szól.
-Kézmosás!-szólalt meg a fiú, mire JB visszafordult és együtt kezet mostak, majd arcot is.-Utálom amikor ezt csinálod!
-Szeretlek, Bambamie~!-ölelte magához az említettet JB, majd kivonultak. Akkor most járnak vagy mi? Hajthatok rá vagy nem? Mivel nem úgy lett bemutatva, hogy a pasija hajthatok rá... majd ha problémája van ezzel szól. Amikor kiballagtam és leültem az asztalhoz, hirtelen egy nagy csapat kigyúrt férfi rontott be. Mi a...?!


Bambam
Már hiányoltam a bandát...
-Bambam!-rántott magához Dae Hyun.
-Dae Hyun, hagyd békén!-kiáltotta JB.
-JB inkább te ne nyúlj a Főnök tulajdonához!-szűrte ki fogai között Ronnie. Hirtelen Jackson ellökte tőlem Dae Hyunt és magához szorított.
-Bambam, ki ez a pöcs?!-pillantott rám idegesen Dae Hyun.
-Csak egy új barát.-mosolyogtam, de hirtelen megéreztem Jackson ajkait a nyakamon.
-Nem úgy néz ki, mint egy barát.-lendítette a kezét Dae Hyun, de mivel arrébb léptem engem talált el az ökle.
-Bambam...-guggolt le mellém Gyeomie.-jól vagy?
-Hogy üthetted meg?!-kiabált mindenki Dae Hyunra.
-Ha ezt a Főnök megtudja...-ingatta a fejét JB.
-De ti hoztátok el engedély nélkül!-védekezett Dae Hyun.
-Mivel a fia-mutatott magára Youngjae-itt van... van engedély is.
-A fia-hajolt közel Youngjae-hez Dae Hyun.-csak annyit intézett el, hogy ma szétdugják a seggét a haverjának, de keményen.
-Nem hinném.-pattant fel mellőlem Gyeomie.-Apuka nem csinálna ilyet.
-Ivott és úgy derült ki, hogy nincs otthon a mi ki Ukénk, hogy már épp a tárgyra akart térni.-forgatta a szemeit Dae Hyun, míg a többiek összekapartak a földről.
-Kang Dae, Yong, Seung, Un Hyea...-motyogtam halkan.
-Mi az?-kérdezte halkan Un Hyea.
-Félek a mai estétől otthon...-pillantottam rá könnyes szemekkel.
-Fájni fog, de csak kibírod ezt is valahogy...-mondta, majd adott a fejemre egy puszit és kivitt a többiek kíséretében.


Jackson
Mi a fene folyik itt? Ezzel az aranyos sráccal, hogy lehet így bánni. Ha tudnám, hogy ki a Főnök...
-Bocs, de most nekünk is mennünk kell...-mondta JB és elrohant.
-Mármint neki.-mosolygott Youngjae.
-De mi folyik itt?-kérdezte hirtelen Mark.
-Bambamie~ az apám tulajdona. Kb. 8 éves lehetett mikor hozzánk került.-mondta Youngjae.
-És azóta ha Apuka iszik megerőszakolja Bambamot...-pillantott félre Gyeomie.
-Meg én is őt...-nevetett Youngjae.-mondjuk az én Kicsikém nem ellenkezik úgy, mint Bambamie~.
-Ha az apádról lenne szó...-nézett Gyeomie Youngjae szemébe.-Én már megöltem volna magam.
-Félhetsz, mert apu a cuki srácokra bukik...-nevetett Youngjae.
-Ahogy a mi Jacksonunk is.-mosolygott Jr.
-Akkor ezért kezdted el csókolgatni a nyakát...-nevetett Gyeomie.
-JB nagypapa szemeit látnod kellett volna...-nevetett Youngjae.
-Egyébként ha már mi ennyi mindent tudunk rólatok, akkor mi is elárulunk pár dolgot.-mosolygott Jr.
-A Kkangpaenak dolgozunk...-fecsegte ki a titkunkat Mark.
-Micsoda véletlen... Apuka pont a Kkangpae vezetője...-mosolygott Gyeomie.